Régóta köztudott, hogy a szoptatás az öröm forrása, mely különleges kötõdést alakít ki az édesanya és kisbabája között. A szoptatás nemcsak a gyermek, hanem édesanyja lelki és testi egészsége szempontjából is rendkívül fontos. Kutatások rávilágítottak, hogy a nem szoptatott gyermekeknél többször volt megfigyelhetõ az allergia, a középfülgyulladások számának jelentõs növekedése, a székrekedés és más emésztési problémák. A szoptatott gyermekeket kevésbé fenyegeti a cukorbetegség és bizonyos daganatos betegségek megjelenése. Ezzel párhuzamosan a nem szoptató édesanyáknál is gyakrabban fordult elõ csontritkulás, vérszegénység, petefészek-, méh- és emlõrák.
A WHO (Egészségügyi Világszervezet) is egyértelmûen azt ajánlja, hogy a gyermek egyéves koráig az anyatej legyen a fõ táplálék, és a szoptatás lehetõleg kétéves korig tartson. Ennek az oka, hogy a gyermek immunrendszere a második életév során teljesedik ki. Kétéves kor elõtt csak az anyatejben lévõ védõanyagok és gyulladáscsökkentõ faktorok segítségével tud hatékonyan mûködni. Ezen kívül a szoptatás lehetõvé teszi a jó anya-gyermek kapcsolat kialakulását. Nagy jelentõséggel bír érzelmi nehézségek okozta sérülések gyógyításában, támogatja az anyaságukban bizonytalan kismamákat.
100 %-ban csak növényi eredetû összetevõket tartalmaz. Alkalmazása nem változtatja meg az anyatej összetételét.
Gyógynövény összetevõk: majoranna, kecskeruta, csalánlevél, benedekfû levél, csipkebogyó, hibiszkusz, édeskömény, ánizstermés, görögszéna mag. Növényi kapszulahéjban vegetáriánusok is fogyaszthatják.
Tartósítószert, szinezéket, aromát illetve semmiféle mesterséges anyagot nem tartalmaz.
Az anyatej
Az anyatej mind összetételében, mind mennyiségében folyamatosan alkalmazkodik a csecsemõ igényeihez. Növekedéshez szükséges fehérjét, zsírt, D-vitamin felszívódásához elengedhetetlen taurint, immunanyagot, anti-oxidánst és gyulladáscsökkentõ anyagot tartalmaz. Az anyatejben olyan hosszú szénláncú telítetlen zsírsavak találhatók, amelyek az idegrendszer fejlõdéséhez szükségesek. Ahogy telik az idõ, az anyatej fokozatosan egyre fehérebb lesz, ezzel együtt hígabbnak tûnik, azonban a beltartalma semmivel sem lesz szegényebb mint korábban. Az anyatej összetétele egy szoptatáson belül is változik. A "tej eleje" hígabb, nagy a cukortartalma, de kevesebb fehérje és zsír van benne. A szoptatás második felében a baba a nagyobb energiatartalmú zsír- és fehérjedús tejhez jut hozzá.
A szoptatás a baba minden igényét kielégíti: testközelséget, megnyugtatást és táplálékot nyújt.
Már közvetlenül szülés után nagyon fontos az újszülött mellretétele. A sárgás színû elõtej az úgynevezett Colosztrum már a várandósság alatt termelõdik és a szülés után azonnal �a baba elsõ védõoltásaként" áll rendelkezésére. A Colosztrum kis mennyiségû, de a baba összes tápanyagszükségletét fedezi az elsõ napokban. A csekély mennyiségû elõtejjel a baba könnyebben boldogul, gyakrabban szopik, ami segíti a tejtermelés beindulását. Az újszülött gyomra születésekor akkora, mint egy cseresznye, befogadó képessége kb. 6ml. A tejhozam illetve a tejtermelés beindulása kereslet-kínálat elvén mûködik. Azaz minél többször szoptatjuk a gyermeket, annál több anyatej termelõdik.
A Colosztrumnak hashajtó hatása is van, elõsegíti a magzatszurok ürülését a baba beleibõl, és ez segít megelõzni az újszülöttkori sárgaságot. Mintegy kibéleli, beborítja az újszülött beleit, ami meggátolja, hogy kórokozók és fajidegen fehérjék jussanak a szervezetbe. A korai és gyakori szoptatás az édesanyának is jó: fokozza a méhösszehúzódásokat, gyorsítja a placenta megszületését, és csökkenti a vérzést. A gyakori szoptatás az elsõ napokban megelõzheti a kifájdalmas tejbelövellését is.
A szoptatás jelentõsége a történelemben
Kr.e. 2250 körül Hammurapi törvénykódexe rögzíti a nõ, és a gyermek jogi helyzetét. Kihirdette, milyen büntetésre számíthat a kötelességét elmulasztó szoptatós anya vagy dajka.
Az ókori Rómában az anyától elvárták, hogy maga szoptassa csecsemõjét. Lenézték, sõt hûtlenséggel vádolták azt a nõt, aki nem szoptatott.
Az 1700-as években még a felsõ néposztály hölgytagjai is maguk szoptatták gyermekeiket Angliában. A szoptatásból a modernség és az anyai szeretet példaképe lett.
Magyarországon a 60-as években már szervezett anyatej begyûjtést végeztek.
Az anyatej alkotó elemeinek megismerése bizonyítja, hogy a szoptatás pótolhatatlan és nem helyettesíthetõ mesterséges táplálással.
Fehérjék
Az emlõsök között az anyatejnek a legkisebb a fehérjetartalma. Ez a viszonylag alacsony fehérjeszint még így is magasabb, mint amennyire az újszülöttnek szüksége van, de ahhoz elég alacsony, hogy a baba veséjére ne rójon túl nagy terhelést.
Zsírok
Az újszülött és a csecsemõ fõleg a zsírból nyeri az energiát. A tej zsírkoncentrációja a késõ délelõtti és kora délutáni órákban a legmagasabb. Szénhidrátok
A laktóz az anyatej legfontosabb szénhidrátja. Rendkívül fontos a megfelelõ szénhidrátmennyiség bevitele, de ennek a feltételnek is eleget tesz a szoptatás.
vitaminok
Az anyatej vitamintartalma szoros összefüggést mutat az anya vitamin bevitelével. Az átlagosan jól táplált anya tejének a vízben oldódó vitamintartalma elegendõ csecsemõjének. Vegetáriánus anyák tejének B-vitamintartalma alacsony lehet.
Ásványi anyagok
Az anyatejben az ásványi anyagok koncentrációja - kalcium, vas, foszfor, magnézium, cink, kálium, fluor - nem függ különösebben az anyai étrendtõl. A nõi tejben ezek az anyagok alacsonyabb szinten vannak jelen, mint a tehéntejben vagy a tápszerben, de összetételük jobban alkalmazkodik az újszülött táplálkozási igényeihez.
Nyomelemek
Az anyatej nyomelemei, mint a réz, a kobalt, a szelén, a jód, a króm, a mangán, az alumínium nagyon fontosak. Koncentrációjuk a nõi tejben nem túl nagy, de felszívódásuk igen hatékony.
Immunológiai alkotóelemek
Az anyatej nem egyszerûen tápanyagforrás, hanem élõ anyag, melynek immunológiailag aktív elemei is vannak. Nemcsak különleges védelmet nyújt a fertõzések és allergiák ellen, de a csecsemõ saját ellenálló rendszerének a fejlõdését is serkenti. Az anyai szervezetben jelenlevõ minden egyes megbetegítõ kórokozó ellen termelõdött ellenanyag is kimutatható az anyatejben.